-Szia kicsim!-hallottam meg a nagyim hangját, mikor kiszálltam a kocsiból.
-Szia Nagyi!-öleltük át egymást szorosan.
Anyukám is kiszállt a kocsiból köszönni a nagyinak, és persze elköszönni tőlem.
-Szia Anyu.-hallatszott a mondat anyám szájából, aztán felém fordult.-Érezd jól magad, és nézz meg annyi főiskolát amennyit csak tudsz! Lassan tudnunk kellene hova szeretnél menni!
-Rendben Anyu. Annyi iskolát fogok megnézni amennyit csak tudok.-hamis mosolyt húztam arcomra.
Anyám és apám azt akarta, hogy ügyvéd legyek, vagy hasonlók, de én mindig is zenész és énekes szerettem volna lenni. Sosem értették meg mennyire szeretném ezt, hogy milyen fontos is ez a számomra.
-Azért majd néha jelentkezz.-mondta anyám utolsó szó jogán, majd adott egy puszit, beszállt a kocsiba és elhajtott.
Bementünk a házba a nagyival, majd mindenfélével kínált engem. Tudjátok, ahogy azt az összes nagymama szokta.
Kicsivel később már a szobámban voltam és pakoltam ki a már szinte porosodó szekrénybe a ruháimat. Miután otthonosabbá varázsoltam a saját holmijaimmal az itteni szobámat, ránéztem a telefonomra. Általában csak a barátnőmmel szoktam beszélgetni rajta. Nem igazán vagyok egy kapcsolat ember. Sem barátság téren, sem fiúk téren. Sosem volt még barátom, hogy őszinte legyek. Talán 4 vagy 5 éves lehettem, mikor egyszer szájra pusziztam egy akkor velem egykorú kisfiúval, de kérlek, azt sem tudtam akkor, hogy az mit is jelent. Szóval nem, még sosem volt igazi barátom és nem, még sosem voltam szerelmes, sőt még csókolózni sem csókolóztam.
A telefonom képernyője felvillant és megláttam, hogy a barátnőm keres.
-Szia Tiffany. Na milyen Los Angeles? Ott milyen az idő, és hány óra is van ott most?-hadarta végig, mikor felvettem.
-Szia Amy.-nevettem el magamat a telefonba.-Még szinte csak most érkeztem. Nem voltam még sehol a szobámon és a konyhán kívül. Az idő pedig kereken 12:00, de mondtam, hogy ott New Orleansban két órával előrébb vagytok.
-Ah tudom, csak elfelejtettem. Ne felejts majd el pasikat nézni, és nekem is hozz majd haza egyet.-nevette el magát.
Mindig csak a pasikon jár az esze, de emellé legalább okos is volt, és művész lélek. Gyönyörűen tudott festeni és rajzolni.
-Tudod, hogy nem ezért jöttem. Iskolákat kell néznem, hogy hova járjak jövő tanévtől.
-Jaj igen, persze. Az ügyvédiskola.-mondta gúnyosan.-Mikor szeded már végre össze a bátorságodat és mondod el a szüleidnek, hogy te igenis zenei iskolába akarsz menni?
-Talán majd egyszer.-sóhajtottam a telefonba.
-Hihetetlen vagy kiscsaj.
Valaki kopogtatott az ajtómon, és mikor behívtam, a nagyi nyitott be.
-Hé Amy, most mennem kell. Majd visszahívlak, jó?-mondtam a telefonba.
-Rendben. Szia.
Ezzel le is tettük a telefont. Nagyi odajött az ágyamhoz és leült.
-Mi a terved arra az időszakra amíg itt leszel? Van valami különleges kívánságod, amit csinálni szeretnél, vagy amit látni szeretnél itt Los Angelesben?-tette fel a kérdéseket.
-Hát iskolát kell, majd néznem.-mondtam kicsit letörten.
-Mi a baj? Még mindig nem mondtad el édesanyádéknak, hogy nem akarsz ügyvéd lenni?-nézett rám együttérzően.
-Tudod, hogy milyenek anyáék.-ültem fel az ágyon.-Sosem értették meg, hogy nekem mennyire fontos a zene.
-Persze, de ha nem állsz ki azért amit szeretnél, és nem teszed azt amit szeretnél, sosem fog megvalósulni az álmod. Gondolod, hogy anyád mindig azt tette amit én mondtam neki, ami szerintem a legjobb lett volna neki?-vett egy nagy levegőt, majd belekezdett.-Tudom, hogy most nem akarsz te is egy, úgymond, plusz dolog lenni, amiért anyádék veszekedhetnek, de hidd el nekem, ha boldog akarsz lenni, azt kell csinálnod ami számodra fontos, ami örömet okoz neked.
Én csak ültem ott és gondolkoztam azon, amit a nagyi most elmondott nekem. Lehet, hogy igaza van, de tényleg nem szeretném, hogyha miattam is veszekednének most a szüleim. Van elég problémájuk nélkülem is, nem kellek még én is oda. Részben ezért is jöttem ide a nyárra.
-Anyádékkal minden rendben lesz hidd el, kifognak békülni. Ez csak egy kis veszekedés.-zárta le a témát.-Arra gondoltam, hogy ma megcsinálhatnánk együtt a vacsorát. Tudom, hogy mennyire szeretsz főzni, és megcsinálhatnánk azt a finom túrós sütit is, amit annyira szeretsz.
A nagyi mindig tudta mit kell mondani. Egymásra mosolyogtunk és lementünk a konyhába.
Miközben a vacsorát csináltuk sokat gondolkoztam azon, amit a nagyi és Amy mondott. Talán igazuk van és tényleg itt lenne az ideje, hogy én döntsek a saját sorsomról, hogy azt tegyem amit szeretek, ami számomra szerintem a legjobb. Talán megnézek pár zenei iskolát is amíg itt vagyok.
Vacsoránál arról beszélgettünk, milyen ottani iskolákat lenne érdemes megnéznem, de egyenlőre még úgy döntöttem, hogy holnap inkább egy városnéző napot tartok.
-Örülök, hogy eljöttél hozzám a nyárra.-mosolygott rám a nagyi, miközben mosogattam, ő pedig elpakolt a konyhában.
-Tudod, hogy ki nem hagytam volna.-válaszoltam egy jó nagy mosollyal az arcomon.
Miután végeztünk a konyha tisztává tételével, jó éjszakát kívántunk egymásnak és mindketten mentünk a szobánkba. A szobámból nyílt egy saját fürdőszoba, ami engem nagyon elcsábított. Otthon sosem volt saját, külön fürdőszobám.
Elmentem lefürdeni, majd lefekvés előtt, még kicsit olvastam a kedvenc könyvemet, ami a Zuhanok beléd címet kapta. Ránéztem az órámra, majd láttam, hogy már lassan 23:00. Gyorsan írtam Amynek egy üzenetet, hogy ne haragudjon, de elfelejtettem visszahívni, viszont másnap majd keresni fogom.
Ezek után a telefonomat feltettem a töltőre, lekapcsoltam a villanyt és nem sokra rá el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése